Hosszú évekig tart azonban, mire a hölgyek elérnek erre a művészi fokra. Kyotóban, Japán ősi fővárosában, ahol képzésük a szokásosnál szigorúbb, maikóknak - tánc asszonya - és geikóknak - művészet asszonya - nevezik a gésa-jelölteket, illetve a gésákat.

A gésák különböző társadalmi osztályokból kerülnek ki. Vannak olyan lányok, akik vidékről kerülnek a gésa-negyedekbe, ők általában műveletlenek. Vannak, akiket a gésaházak a 9-10 éves korukban adoptáltak a szegényebb családoktól.

A tanulás folyamata

A gésajelöltek reggeltől délutánig - 10-11 órától délután 3-ig - egy különleges tanintézetben tartózkodnak, ahol táncot, zenét és teaszertartást tanulnak. A tanórák után házimunkát végeznek, majd 4 óra tájban elkezdenek készülődni a 6 órakor kezdődő vacsorákra. A maikónak akkor is készenlétben kell várakoznia, ha nincs dolga este, mert váratlanul is szükség lehet szolgálataira. A maikóknak 1950 előtt nem volt szabadidejük, ma azonban egy hónapban 2 szabadnapjuk van. Ma a legtöbb jelölt 15 éves korában kezdi a tanulást, de van, aki csak 18 évesen, a középiskola elvégzése után választja ezt a hivatást.

A sikomi időszak kb. egy esztendeig tart. Ez alatt az idő alatt a lány egyszerű kimonóban jár, haját kedve szerint viselheti, de le nem vágathatja.
A sikomi-szan élete megerőltető és napjai hosszúak. Meg kell várnia, amíg a vacsoráról visszaérkező nővérei végeznek, és csak azután tisztálkodhat, ha az okija minden lakója végzett a tisztálkodással - ez lehet akár hajnali 3 óra is - és másnap korán kell kelnie, hogy el ne késsen az iskolából. Meg kell tanulnia, milyen a helyes testtartás, viselkedés, a vacsorahelyiségbe való belépéskor történő meghajlás megkívánt módja, és azt, hogy hogyan kell beszélni a vendégekkel, és az elvárt, hagyományos módon szórakoztatni őket.

Ezt az időszakot a szan-szan-kudo zárja le, amikor maikóvá válik a jelölt. A maikó új nevet kap, mely magába foglalja nővére nevének egyik betűjegyét. Ez a szertartás jelzi, hogy hivatalosan is befogadták a családba.

Minden gésának meg kell tanulni a samiszenen - szó szerinti jelentése: az ízlés 3 húrja - játszani, mely egy gitárszerű hangszer, keskeny fanyaka van, 3 dugóval hangolható. A gésáknak más hangszereken is meg kell tanulni játszani. Egyik legelső kötelességük elsajátítani a cucumi nevű kicsi dob művészetét. Színpadi fellépéseken a táncosokat kísérik egy hat dobosból és egy fuvolásból álló zenekarban. Minden hangszerhez érteni kell egy kicsit.

A dob-, a fuvola- és a samiszenórák után énekóra következik. Énekelni mindenkinek kötelező megtanulni, tehetségtől föggetlenül. Meg kell tanulniuk továbbá balladákat, verseket írni Haiku-formában. Ezeket már egészen kis korban elkezdik tanulni. A zene mellett a táncnak is nagy szerepe van a gésák művészetében. Bár mindenkinek meg kell tanulni a táncok alapvető elemeit, csak a legígéretesebb és legszebb gésák fejleszthetik művészi fokra tánctudásukat.

A zenei művészeteken kívül nagy hangsúlyt fektetnek a tea-szertartás - szad oktatására, mely a gésák képzésének nagyon fontos része. Célja nem feltétlenül a teaivás élvezete, inkább a jó modor és az etikett bemutatása, miáltal gazdagodik az illető személyisége és kulturáltsága. Minden mozdulata szertartásos: az üdvözlés, a tea elkészítése, a csésze átnyújtása, az ikebana értékelése, de még a füstölők illatának élvezete is. A teaivás szertartása leginkább térdeplő helyzetben végrehajtott tánchoz vagy meditációhoz hasonlítható, melyhez kifinomult, kecses mozdulatok tartoznak. A gésák képzéséhez tartozik, hogy jártasságot szerezzenek még a kalligráfia - illetve az ikebana, a virágrendezés művészetében.

Illemszabályok

A gésák fő viselete a kimonó. A kimonó viselésének szabályai nem sajátíthatók el a foglalkozásokon, leginkább a táncórák alkalmasak arra, hogy a gésák megtanulják természetesen viselni ezt a ruhadarabot, úgy, hogy kényelmesem tudjanak benne mozogni. Csak így lehet feltűnés nélkül beilleszkedni egy gésacsoportba. Minden évszaknak, ünnepnek, hétköznapnak megvan a maga trendje: az határozza meg, milyen színű, anyagú legyen az öltözék.

A szüzesség elvesztése

A gésa-jelölt életében fontos esemény a mizuage, a szüzesség elvesztése, melynek szintén komoly szertartása van. A maikók szüzességét árverésre bocsájtják. A maikónak meg kell ajándékozni egy ekubó nevű süteménnyel azokat a férfiakat, akiket a gésa-jelölt nővére kijelöl. Majd a kiválasztott és megajándékozott férfiak elkezdenek licitálni a jelölt szüzességére. Aki a több pénzt ígéri, az veheti el a maikó szüzességét. A jelöltek többsége egy tucat férfit ajándékoz meg. Aki elveszi a maikó szüzességét, a gésa patrónusa marad élete végéig, ám ez nem jelent semmiféle speciális előjogot.

Szolgálati ideje leteltével a gésa függetlenné válik, maga irányítja életet. Tanulása azonban nem ér véget. Több órára is jár, hogy tovább javítsa művészi képességeit. Ezenkívül gyakran továbbképzik magukat otthon olvasással, nyelvtanulással a törzsvendégeik igényeinek, érdeklődési körének megfelelően.

A szabályok szigorú betartása, a régi idők szokásainak és gyakorlatának őrzése folytán ezek az érdekes nők közvetítik Japán művészetének múltját, féltve őrzött kulturális örökségeit. Ők az ország múltjának köztiszteletben álló letéteményesei.