A titkokkal, csodákkal átszőtt japán kultúra megközelíthetetlen és sokszor érthetetlen a nyugati emberek számára. Leginkább érthetetlen és félreérthető a nyugati társadalmakban a gésák különleges és érdekes szerepe. Tudnunk kell, hogy a gésák a társadalom egészének szerves részét alkották. Nem prostituáltakként működnek, hanem kultúrált és elfogadott szórakozási formaként vannak jelen a japán társadalomban évszázadok óta.
A gésák először a 11. században jelentek meg Japánban. A hivatás legkorábbi művelői férfiak voltak, de a 17. századtól kezdve nők töltik be ezt a szerepet. A gésákat elsősorban a teaházak teaszertartásai során vették igénybe a gazdag, többnyire arisztokrata japán férfiak. A gésák virágkora a 18. 19. századra esett, de máig léteznek, bár kis számban.
A gésa szó művészt jelent (gei=művészet, sha=személy), ezek a szép fiatal hölgyek bájos csevegéssel, tánccal, zenével, játékokkal szórakoztatják az ocsaja vendégeit. A jó gésa magába egyesíti mindazokat a kiváló tulajdonságokat, amelyeket a női ideállal szemben támaszthatnak: szép és szellemes; mozdulatai elegánsak, mint gondolatainak kifejezési formái; ért a politikához és közgazdaságtanhoz, jártas az irodalomban és a népművészetekben; a gésa mindent elnyel, amit hall, semmit se ad vissza.
Kyotóban, Japán ősi fővárosában, ahol képzésük a szokásosnál szigorúbb, maikoknak - "táncoló gyermek" - és geikoknak - "művészet gyermeke" - nevezik a gésa-jelölteket, illetve a gésákat. A maiko tanulókat egy-egy okiján vagy vacsorán keresztül veszik fel. Ennek módja általában a személyes ajánlás: csak úgy léphetett kapcsolatba az okijával, ha bemutatták. Ha a bemutatás megtörtént, a folyamodó a szüleivel együtt látogatást tesz az okijában. Ha megállapodnak, a jelölt, mint sikomi-szan költözik az okijába, ahol először szolgálóként dolgozik, és közben figyeli a maikokat és geikokat.
Mizuno Toshikata 19. századi regényében a gésák arisztokratikusan elegánsak és műveltek, mesteri szinten játsszák a koto-t és a go-t, értenek a kalligráfiához és a festéshez.

A gésák olyan zenei képzettséggel rendelkeznek, melyet bizton nevezhetünk akár hangmágikus tehetségnek is. Minden gésának meg kell tanulni a samiszenen (szó szerinti jelentése: az ízlés 3 húrja) játszani, mely egy gitárszerű hangszer, keskeny fanyaka van, 3 dugóval hangolható. Teste egy kis fadoboz, melynek tetejére dobszerű macskabőr van ráfeszítve. Ősi módszer segítségével sajátítják el a samiszen játékot, azaz hallás után tanulnak meg játszani a hangszeren. A samiszenzene legősibb formája a szambaszó, eredetileg a sintó fogadalmi tánchoz kötődött. A hangszeren játszó gésa csak ujjai hegyével érinti a húrokat és a hüvelykujjával tájékozódik a hangszer nyakán. A csúszások megkönnyítése végett selyemből készült alsó köntöse ujját félig ráhúzza a kézfejére.
A három húr megfeleltethető a három évszaknak: nyár, tavasz és tél; akárcsak az őkori görög líra húrjai.
Tudományos kutatások bebizonyították, hogy a hang változást idéz elő az immunrendszerben, a vegetatív idegrendszerben és a endocrine rendszerben. Az egész test, illetve az agyhullámok nyugalmi állapotban másodpercenként 8 ciklust vibrálnak, és ezzel összekapcsolnak, hozzáhangolnak minket a Föld elektromágneses mezőjéhez.
A jó gésa a samiszen hangjaival tetszése szerint képes befolyásolni vendégei hangulatát. A samiszen hangját gyakorta énekkel kísérik. Az ének kétfunkciós:
- a szöveg mentális információt közvetít
- a szöveg dallama energetikai utakat rajzol fel.
A zene mellett a táncnak is nagy szerepe van a gésák művészetében. Bár mindenkinek meg kell tanulni a táncok alapvető elemeit, csak a legígéretesebb és legszebb gésák fejleszthetik művészi fokra tánctudásukat. Táncuk elsősorban esztétikai élmény, másodsorban egy újabb ingerként társul a látás a hallás mellé - így további, erős hatásokat gyakorlohatnak a vendégek érzelmeire, gondolataira.

A gésáknak a testtel kapcsolatos tudását leginkább három fő területre érdemes osztani: első a saját test tökéletes uralma és karbantartása, a második a kontaktusok során bevethető praktikák, a harmadik pedig a szellemi felkészültség. Mindez megnyilvánul táncukban.
Nem szabad megfeledkezdnünk a gésák szexuális vonzerejéről sem. Önmaguk ékesítése végett arcukat fehérre alapozták, és az ajkakat égővörösre festették. A fiatalabb lányok csak a felső ajkukat festették, és az erősebb vonzerő érdekében, a nyakszirtjükre rajzoltak egy piros vonalat. De a gésák kiépítették titkos fegyverüket az "iki"-t, az erotikus vonzerőt, kisugárzást. Ennek érdekében szigorú energetikai képzésben is részesültek. Ehhez tartozott a különböző masszázstechnikák alapos ismerete is. A gésa fel tudta mérni a férfi csakráinak állapotát, és például ennek alapján világította meg a fürdőszobát, választotta ki a fürdő- és maszszázsolajat, de színterápiát is alkalmazhatott a megfelelő lelkiállapot elérése érdekében. Az egész szoba elrendezését ennek megfelelően alakították, a virágszirmok díszítései szintén ezt a célt szolgálták.