danna
pártfogó, aki anyagilag támogatja a geikót vagy a gésát

ekubo
szó szerint: mélyedés; sütemény, melynek mélyedés van a tetején, közepén egy kicsi piros körrel

geiko
szó szerint: a művészet asszonya. Kiotóban használatos szó a női előadóművészekre, akik a hagyományos japán műfajokat művelik. Máshol gésa a nevük

geta
speciális fapapucsok

gosugi
a maiko vagy geiko borravalója, mindig borítékban nyújtják át

hakobeján
gardrób féle, nagy társalgóval, mérete 50 tatami, csak a gésák és művészetek tartózkodhatnak benne

hakoja
háziszolga

hanamacsi
japán városok kijelölt negyedei, ahol a gésák élnek és dolgoznak

kaburendzso
táncszínház

maiko
tanuló gésa, a tánc asszonya – csak Kiotóban léteznek

minari-szan
tanuló maiko, aki egy okijában a maikokkal és geikokkal együtt lakva ismerkedik a hanamacsi életével, és ott is jár iskolába

minerai
tanulás megfigyelés révén

mizuage
a gésa szüzességének elvesztése

nakai
az ocsajákban szolgáló nők

nenki
a maiko és geiko szolgálati ideje egy okajában

nosigami
festménytekercs

ocsaja
teaház, ahol a vacsorákat rendezik, és ahol gésák szórakoztatják a vendégeket

odori
tánc

ohikizuri
hosszú ujjú, uszályos kimonó, melynek az obiját úgy kötik meg, hogy az egyik vége lecsüngjön

ohirome
gésa első fellépése a vizsga után

ojasikijuki
kerti ünnepségek

okaszan
az okija vagy az ocsaja –anyja– – a hanamacsi minden lakója így szólítja őket

okija
fogadó, ahol a gésa a szolgálati idejét letölti

okobo
a maiko magas talpú fapapucsa, amelyen a lábat szépen lakkozott bőrpántok rögzítik – lefelé ékszerűen elkeskenyedik, a talpánál fele olyan széles, mint felül

omiszedasi
a minari-szan maiková avatása szertartása

oneszan
–nővér, idősebb lánytestvér– – a gésa szerepköre a gondjaira bízott maikokkal vagy fiatalabb geikokkal kapcsolatban

oniiszan
–báty–, a teaházak vendégeinek szokásos megszólítása, bár egyeseknek otoszan (apa) is kijár

otokoszu
az egyetlen férfi foglalkozás a hanamacsikban: kimonófeladó

ozasiki
vacsora az ocsajában vagy maga a hagyományos stílusban berendezett vacsorázóhelyiség

samiszen
gésák háromhúros hangszere – egyiptomi eredetű, indiai közvetítéssel jutott el Kínába, majd kígyóbőrrel borított samiszenként Okinavára és kb. 300. évvel ezelőtt Japánba, ma macskabőrrel borítják leginkább

sikomi szan
az okijában töltött tanulóidő első szakasza, ezután lesz a lány minari-szan – míg az okijban lakik és iskolába jár, házimunkát végez

sironuri
az a jellegzetes fehér szer, mellyel az arcukat festik

szan szan kudo
szó szerint: háromszor három változás – az a szertartás, amellyel az új maiko testvéri szövetségre lép az oneszanjával

tacsikata
táncra szakosodott gésa

tokonoma
beugró falrész a hagyományos japán szobákban – elmaradhatatlan kelléke az ikebana és a függőtekercs

ucsibako
azok a komornák, akik segítenek a gésáknak az öltözködésnél